Itt a farsang, áll a bál… Iskolánk idén is megtartotta a farsang színpompás hagyományát, beleillesztve a keresztény ünnepek körébe a vidámságot, a mulatságot. A farsangi időszak az idén igen rövid volt, na de nem az „angol kutatók” felgyorsuló világ elmélete szerint, hanem a keresztények egyik legnagyobb ünnepének a húsvétnak a Hold járásához igazodó mozgó jellege miatt.
A hagyomány szerint ez az időszak január 6-án, vízkereszt napjával kezdődik, ekkor lezárul a karácsonyi ünnepkör, amely hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tart. Ahány táj annyi szokás tartja a mondás. A farsangot régen és ma is a színpompás alakoskodás, jelmezes vigaszságok jellemezték. A hagyomány szerint a karneválokat a böjt kezdete előtti utolsó napon, húshagyó kedden tartották. Az olasz eredetű szó jelentése is erre utal, hiszen szószerinti fordításban „ levenni a húst”.
A jellegzetes álarcos alakoskodás Magyarországon Mátyás király koráig nyúlik vissza. A 16. századtól említik Konc és Cibere királyok viaskodását, vagyis a böjti és a húsos ételek harcának dramatikus előadását, ahol az alulmaradó szalmabábokat elégették.
A mi kis farsangi mulatságainkat épületenként külön rendeztük meg alsó és felső tagozaton. Reggel mindenki magára öltötte a jelmezét, majd megkezdődött a maskarások felvonulása, ahol megcsodálhattuk az ötletesebbnél ötletesebb kreációkat. Minden osztály egy kis műsorral, énekkel verssel készült a többieknek. A nagy kavalkádban jól megéheztünk és finom fánkkal csillapítottuk gyomrunk korgását.
A nap további részében osztályonként folytattuk a mókázást, volt ott ügyességi verseny, kézműves tevékenység, zene, tánc, kacagás kifulladásig. A farsangi délelőttünkről sok örömteli emlékkel és az együttlét örömével tértünk haza. Innentől kezdve már iskolai életünket a csendesség, a lelki életünkre való odafigyelés jellemzi majd, hiszen a nagyböjt időszaka alatt, felkészülünk a Húsvét üzenetére.